Szörnyű hírek a Tiszáról… és nem csak…
A mai hírek erről szólnak:
De ezt is rendkívül fontosnak tarom megmutatni:
Miért is? Lássuk csak!
Évek óta sokszor halljuk, látjuk, olvassuk, tapasztaljuk. Ma pedig sajnos még mindig és újra kétségbeejtő tény: a Tisza szennyezése rendkívüli méreteket ölt. A folyón ebben az évben eddig 2258 köbméter szilárd hulladék érkezett – tudósítanak a mai hírcsatornák. Hasonlóképpen a Szamoson is rengeteg hulladék úszott be hazánk területére.
A Kárpáti Igaz Szó oldalán található cikkben ez olvasható: „a Tisza szennyezéséért nagy mértékben a kárpátaljai lakosság okolható.”
És szenvednek a magyarok az ukránok meg a románok hanyagsága miatt!
Miért tartom rendkívül fontosnak mégis ezt a képet?
Ez „csak egy” italos doboz. Ráadásul a Duna partján. Bizony, magyar területen kerül bele a folyóba ez a szennyezés.
Csak egy darab szemét. „Ott felejtve” a parton. S a másiknak is csak az az egy darab szemete. Meg a harmadiké… Ott hagyja, mert úgy érzi, semmiség. Ott hagyja, mert úgy hiszi, onnantól végleg elbúcsúzik tőle.
S tán úszik a szemét egészen Szerbiáig, Romániáig… bele a Fekete-tengerbe….
És szenvedhetnek a szerbek meg a románok a magyarok hanyagsága miatt!
– És aztán megesszük és megisszuk egymás szemetét…
Érzed-e már, miről beszélek?
Valóban súlyos a helyzet és ingathatjuk a fejünket és szörnyülködhetünk, hogy mit csinálnak „mások” velünk. De ha körülnézünk, vagy inkább magunkba, éreznünk kell a saját felelősségünket is! Ha mindenki csak a maga szemetét tenné a megfelelő helyre…
…és tizedennyi szemetet termelne… – de ez már egy másik történet.
A legfontosabb, amit minden megnyilvánulásomban szeretnék kifejezni: érezd meg ezt a csodát, ami körülvesz, a TERMÉSZETET!!! Óvd, védd, vigyázz rá, hisz’ a tiéd! Érezd, hogy része vagy! Érezd, hogy Ő a Te részed!
U.i.: A saját fotómon látható doboz elesett a dunai panorámaút lehetőségétől. Elvittük a megfelelő helyre, amiért legalább 150 méteren kellett magunkkal cipelnünk.