Kicsiny termete ellenére messziről is feltűnt. Napfényes színeivel kitündökölt a sötét kövezetből.
– A nagyváros sziklás-betonos folyópartján egy repedésből kinőtt, apró facsemete.
A hűvös őszi reggelt köszöntve törékeny végtagjaival a szürke égbolt felé nyújtózkodott.
Odasétáltam, leguggoltam mellé, s csak így, egészen közel hajolva hallottam meg, hogy halkan dudorászik… Derűs, örömteli dallam volt ez. Szelíd és ünneplő. Igen… Ünnepelt!
Teljes ünnepi dísz, ünnepélyes dallamok.
Így adott hálát minden őt éltető erőnek.
Így fogadta alázattal az örök változás törvényét.
Így állt ott reményteli szeretettel.
…S így tanította a hozzá kíváncsian közeledőt… – ez a repedésből kinőtt, dudorászó, apró facsemete a nagyváros sziklás-betonos folyópartján.