Becske–Szandavár-túra

Becske–Szandavár–Becske – kellemes, könnyű túra.
Szépséges, olykor misztikus erdőrészek, színes és változatos vadvirágok, édes-friss illatok, pazar panoráma, örömteli madárdal és végtelen nyugalom… s mindez gyönyörű tavaszi időben, ragyogó napsütésben…
Ez az igazi gazdagság!

Szandavár meglátogatása régi vágyam volt már, melyet a napokban végre teljesítettem. A romokat Becske központjából indulva közelítettem meg, majd oda is tértem vissza, s természetesen a becskei Megvilágosodás sztúpa sem maradhatott ki a programból.

Az alábbi képes beszámolóval két célom is van:
• az egyik, hogy megosszam veletek az élményt,
• a másik pedig, hogy megmutassam az útvonal milyenségét, hogy mely elágazóknál kell jól figyelni, ha esetleg Nektek is kedvetek támad bejárni ezt az útvonalat. 🙂

A beszámolóban látható növények meghatározásában ismét Bánkuti Károly volt segítségemre. Köszönöm szépen, Karcsi bácsi! 🙂

Az útvonal térképen tervezve így néz ki:

Ajánlom mindenkinek a Természetjáró weboldalt, ahol rengeteg „kész” túra közt válogathattok, illetve lehetőségetek van megtervezni saját túrátokat is, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fenti képen is láthatjátok. A program megmutatja a távolságot, a szintemelkedést és az út minőségét is. Szeretem ezt a programot.

…És akkor lássuk, hogy festett mindez a gyakorlatban:

Amint már említettem, Becske központjából indultam. Az utam első szakasza (a Szandavári letérőig) az OKT útvonalán haladt.

A faluból kiérve azonnal egy gyönyörű erdőben találtam magam.

Bő egy kilométeres erdei séta után értem el a Parlagföld nevű területet. Lucernával beültetett földek és kaszálók mentén vitt az út.

…míg elértem ezt a turistaházat… jó darabig el tudnék itt éldegélni… 🙂

A turistaház után közvetlenül következik ez az útelágazás:

Itt figyelni kell, mert bár a “sugallat” azt mutatja, hogy jobbra kell menni, ha jól megnézitek, az elágazás között a kőre festve ott a jelzés, hogy bizony a kék útvonal balra vezet tovább…

…s egy újabb szépséges erdőrész következett, kis emelkedővel…

Az emelkedősebb erdei szakasz után egy műútra értem, de ezen csak kb. 50 métert kellett megtenni a Szanda-hegy dél nevű elágazóig.

A táblán is olvasható, hogy innen csak 650 méter a Szandavári letérő.

…és ez az a bizonyos Szandavári letérő. Itt a bal oldali a kék jelzésű út, a jobb oldali pedig a zöld. Itt a jobb oldali utat választottam, így Szandavár alatt, annak déli lejtői mentén haladtam, majd egy visszafordítóval közelítettem meg a várat, majd a kép bal oldalán látható úton tértem vissza.

Bloody (naná, hogy Ő is velem volt!) nem bírt magával, muszáj volt átbújós mászókásat játszania…

Az oszlop a Bér határában található kőtárat népszerűsíti, mely ettől a ponttól bő tíz kilométeres sétával érhető el a jobb oldali, zöld jelzésen indulva. (Ha érdekel a pontos helye, elérhetősége, erre a szövegre kattintva találsz róla információt a Természetjáró oldalán.)

Néhány kép a vár déli lejtői alatt vezető útszakaszról:

Errefelé a közeli bánya kattogó hangjai is belevegyülnek az erdő hangjaiba…

a seprűzanót különleges virága közelebbről

a seprűzanót termésének száraz maradványa (feltételezhetően a múlt évből)

Ennél a kereszteződésnél ismét ébernek kell lenni, de más okból, mint a múltkori esetben.

Itt ugyanis az volt a helyzet, hogy a kép bal oldalán látható úton jöttem, ami azt jelenti, hogy a kép jobb oldalán látható, élesen felfelé kanyarodó ösvény alig volt észrevehető számomra.
Ráadásul először még bizonytalan voltam, vajon valóban itt kell-e a vár felé vennem az irányt. Biztos, ami biztos azért elindultam rajta.