„[…] A csodálatos Fekete-tenger haldoklik, mert évtizedek óta a régió szemeteskukája, Európa legszennyezettebb tengere lett. A korábban életet adó legnagyobb folyói – a Duna, Dnyeszter, Dnyeper, Don – ma már csak mérgezik. A folyókon érkező, és a part menti országokból származó szennyvíz, veszélyes kémiai anyagok és a töméntelen műanyag hulladék teljesen el fogja pusztítani a tenger élővilágát.
Az embernek csak adott a tenger: halat, sót, olajat, növényeket, homokot, verseket, szerelmet, boldogságot… de mi cserébe csak szemetet és mérget adunk. A politikai csatározások és a profitéhség háttérbe szorították a tenger élővilágának túlélési esélyeit. – Miközben a vízgyűjtő területén élő 180 millió ember egyre többet fogyaszt, és egyre több szemetet termel…
Mindegyik nemzet, minden család, minden ember, te és én is felelősséggel tartozunk a folyókért és közvetetten a tengerért.”
Ljasuk Dimitry A Tisza nevében című új filmjében a szőke folyó – és a benne sodródó végtelen mennyiségű szemétáradat – útját követi végig annak forrásvidékétől, Kárpátaljától Titelig, ahol a Tisza a Dunába torkollik, majd tovább egészen a Fekete-tengerig. Keresi az okokat és a megoldás lehetőségeit.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe!
Legutóbb is egy, a tiszai szennyezés okait feltáró dokumentumfilmet ajánlottam Nektek.
A Tisza nevében című film túlmutat a kárpátaljai problémán, s mindannyiunk felelősségét hangsúlyozza.
Ezt a kérdést feszegettem magam is néhány alkalommal már…
Így a probléma kapcsán továbbra is érdemesnek tartom a következő kérdéseken való elmélkedést:
- Ha a lakóhelyünkön megoldatlan lenne a szemét elszállítása és a megfelelő hulladékkezelés, vajon mit kezdenénk a magunk által felhalmozott hulladékkal?
- És ha mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy lakot területeinken belátható távolságokon belül vannak kihelyezett szemetesek, melyeket rendszeresen ürítenek, s mindenféle hulladékunk elszállításáról és kezeléséről gondoskodnak, vajon mégis mi az oka, hogy rendre frissen eldobott szemetet látok a Duna partján?
- És ha mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindenféle hulladékunk elszállításáról és kezeléséről gondoskodnak, vajon mégis miért, hogy egyesek hulladéklerakónak használják az erdőt, legelőt, nemzeti parkot?
- És ha mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindenféle hulladékunk elszállításáról és kezeléséről gondoskodnak, vajon mégis kik és mi okból szórják tele szeméttel az út menti árkokat?
- S egyáltalán miért is termelünk annyi szemetet, főként műanyag hulladékot?
A kiemelt szövegrészek mind visszautalnak (rákattintással visszavezetnek) egy-egy korábbi bejegyzésemhez, melyekben mindig célom volt rámutatni: tisztelettel kell bánnunk a Természettel!
Hálával tartozunk Neki, hiszen belőle, általa élünk!
Ugye éled, hogy a Természet része vagy, s Ő a Te részed!