Nyár vége. A Természet bőségesen osztja ajándékait.
Megállok a körtefa mellett, szemlélem bőven termő, szülői alakját. Egy szem gyümölcse lehullik, épp a lábam elé. Mintha nekem szánta volna. Test a testéből – a testemnek. Lehajolok érte, felveszem. Felnézek a kedves-komoly körtefára, s hasonlóképp kedves-komolyan ezt mondom Neki: „Köszönöm!”
A zöldes-sárgás, pettyezett-márványos héjú termés olyan, mint egy tökéletes műalkotás. Illata szelíden édes. Beleharapok. A Természet ünnepélyes harmóniái zengenek, áthullámzanak egész testemen. Ragyog bennem a Gyümölcs!
Itt és Most megvan mindenem.
