Az alant elnyúló, erőteljes sodrású folyó: állóvíz. A hegy lábánál, a folyóval párhuzamosan rohanó, zakatoló vonat mozgása: lassú, egyenletes vonulás.
Pár száz méternyi magasság, néhány kilométernyi távolság – s a teljes kép megváltozik. Gyermeki lelkesedéssel csodálkozunk rá az új perspektíva nyújtotta tér‑idő‑távlatokra T.-vel a kilátóban. (Bloody elszunyókált a hátizsákban.) Nekiindul a fantáziánk: elképzeljük, vajon hogyan „mozgott” a táj maga az elmúlt néhány száz vagy ezer évben. Erdők nőnek, pusztulnak, épületek emelkednek, dőlnek, végeláthatatlanul sok élet keletkezik s múlik el hirtelen.
Majd évmilliókat pörgetünk le képzeletünkben néhány másodperc alatt, s megmozdulnak a hegyek…
