A fotót ma reggel készítettem, s eszembe jutott az Ady-költemény.
…s eszembe jutott, hogy talán sokan a mai napon is így éreznek… talán mindenki érzi, csak különböző módokon. Az egyik tudatosítja, belehelyezkedik, átérzi, magára veszi súlyát és az Egész-ség felé törekszik. A másik kifogásokkal, álképekkel leplezi, elnyomni igyekszik…
Mindkettő gyötrelmekkel teli „kocsi-út”.
Ady Endre:
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.