A Plastic Free July (Műanyagmentes július) nevű kezdeményezés épp idén ünnepli tizedik évfordulóját. A felhíváshoz mi is csatlakoztunk.
A kihívás legfontosabb célja, hogy az egyszer használatos műanyagok használatának mellőzésére ösztönözze az embereket világszerte.
A hónap során egyszerű, praktikus ötletekkel szolgálok Nektek, melyeket mindennapjaimban jómagam is gyakorlok.
Negyedik tipp:
(nagy levegő!)
FENNTARTÁSOKKAL A FENNTARTHATÓSÁGGAL!
Mennyire „bio” a bioműanyag?
Mennyire „eco” a természetes alapanyagokból készült mosogatószivacs?
Eredeti szándékom az volt, hogy fogkefém és mosogatószivacsom mellett kampányolok majd. – Aztán kicsit másként alakult.
Egyre terjednek a különböző műanyagtermékek biológiailag lebomló műanyagból előállított alternatívái.
Kiváló lehetőségnek tűnhet az egyszer használatos műanyagok okozta szennyezés csökkentésére, ha műanyag használati tárgyainkat bioműanyagból készült változatra cseréljük.
A képen látható zöld színű fogkefe cukornádból előállított bioműanyagból készül. Alapanyaga tehát növényi. Ráadásul a növény „maradványrészéből” készül. Vagyis abból az anyagból, mely a cukornádból előállított cukor gyártása után marad fenn mintegy hulladékként. Ez a fennmaradó növényi maradvány legfeljebb még tüzelőanyagként volna felhasználható. Szóval nagyon jól hangzik, hogy ez a „műanyag” bio, hogy gyártási folyamata kőolajszármazékoktól mentes, hogy növényi alapú és hogy lebomló.
Magam is azt hittem, hogy igazán jót teszek, ha ezt a terméket választom. Aztán kicsit utánaolvastam. Persze a törekvés maga helyes és az irány is előremutató, azonban sajnos mégis fenntartásokkal kell kezelnünk a bioműanyagokat. Ezzel kapcsolatban egy Greenpeace-cikkből idézek egy lényeges információt:
„A bioműanyag kifejezés jelenthet bio-alapú műanyagot, biológiailag lebomló vagy komposztálható műanyagot, de akár fosszilis üzemanyag-alapú műanyagot is. A bioműanyaggal azonban két gond van. Az egyik az előállítása: a bioalapú műanyagok nagy része mezőgazdasági terményekből származik, így ezek előállítása az élelmiszertermelés rovására megy, azaz veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot, hatással van a földhasználatra és növeli a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátását. A másik probléma ezen termékek használata után jön ki, mivel a biológiailag lebomló műanyagok csak nagyon magas hőmérsékleten és olyan nyomás mellett bomlanak le, amelyek természetes körülmények között gyakorlatilag nem lehetségesek.”
Vagyis ezen anyagok lebomlásához speciális körülmények szükségesek. Ehhez pedig külön szelektív gyűjtőrendszerre és külön ezen anyagok komposztálására kialakított ipari komposztálókra volna szükség. Amiből pedig – információim szerint – teljes hiányt szenvedünk.
A bioműanyagot tehát – jobb híján – a kommunális hulladékgyűjtőbe helyezzük. Ha ugyanis a bioműanyagot a „normál” műanyagok számára létesített szelektív gyűjtőbe dobjuk, sok kárt okozhatunk vele, mert a kétféle anyag kezelése teljesen különböző eljárást igényel.
A Humusz Szövetség állásfoglalását a biológiailag lebomló műanyagokról (a cikk 2019 februárjában keletkezett) ide kattintva olvashatjátok. Egy egészen friss helyzetjelentést pedig itt értek el.
Úgy tűnik, a bambusz fogkefe jobb választás, hiszen a bambusz teljesen természetes és biológiailag (valóban) lebomló anyag. Bár a kefe része ennek is műanyag, mégis jelentős mennyiségű műanyagot spóroltunk. Különösen, ha arra gondolunk, hogy évente 3,6 milliárd műanyag fogkefét gyártanak… Legalább is a bambusz fogkefét reklámozó weboldalon ezt olvastam…
Aztán itt van a jó kis eco mosogatószivacs.
A csomagolásán ez áll:
„Diófélék, csonthéjasok felhasználásával készült, természetes alapanyagú mosogatószivacs.” Ezt olvasva azonnal a termék mellett döntöttem, már kb. egy éve ilyet használok teljes elégedettséggel és környezettudatos hittel, lelkesedéssel.
Aztán ahogy nekiveselkedtem ennek a bejegyzésnek, még tüzetesebben szemügyre vettem a csomagolást. A leírásban ez is benne van: „A szivacs PU habból készült.” Hogy mi mindenre jó, ha blogírásba kezd az ember! Bevallom, eddig valahogy tudat alatt maradt ennek (ti. a PU-nak) a jelentése/jelentősége. Hogy is lehet ez? Az ember elolvassa, hogy „természetes alapanyagú mosogatószivacs” meg a csomagoláson sorra ott szerepelnek a „hívószavak” mint: Eco, Natural, Organic, Kókusz… és akkor már bele sem gondol, mi is az a „PU”, mert biztos az is környezetbarát… Hát bizony a poliuretán (mert ezt a nevet rejti a PU rövidítés) egy nem lebomló anyag…
Szóval, mint kiderült, ezzel a szivaccsal is csak egy kicsit léptem előre, darabonként egy „szivacstalpnyi” műanyagot azért mégiscsak megspóroltam a bolygónak – azaz magunknak.
Tanulság, hogy sok az ilyen „bio-csapda”, amibe a jóhiszemű, környezettudatosságra és a környezet (sz)épségének, értékeinek megtartására törekvő naiv egyedek – mint jómagam – könnyen belesétálnak, s hiszik, hogy 100%-ban jót tesznek. S valójában ezek is csak részmegoldások. Igazi megoldás mégiscsak az lehet, ha az egyszer használatos műanyagokat (legyen az akár bioműanyag) kiiktatjuk mindennapjainkból.
És akkor még pár gondolat a szépségápolási termékekről. A millió piperecikktől egyetlen szappanig…
Aki ismer, tudja, hogy a sminkelős, kenceficézős, minden testbőr-négyzetcentimétert más-más csodaszerrel ápolós vonal eléggé távol esik tőlem. Már ebből a tényből adódóan is sok-sok felesleges műanyagot sikerült mellőznöm.
Mindenki nyugodjon meg, fürödni azért szoktam. Meg hajat mosni is. Na, komolyra fordítva a szót, igyekszem a tisztálkodószereket is pazarlásmentesen és környezettudatosan megválasztani. Évek óta olyan termékeket választok, melyek természetes alapanyagokból készülnek. Van is egy kedvenc márkám, ahonnan a legtöbb piperecikkemet szerzem be. Vagy inkább volt. Mert lassan már múlt idő. Mert bármennyire hangsúlyozzák a természetességüket, mégis zavarónak érzem, hogy szinte minden terméküket műanyagba csomagolják. És volt, hogy rákérdeztem az eladónál, vissza tudom-e hozni a kiürült flakonokat, tégelyeket, van-e esetleg a bolthálózatnak saját gyűjtője… sajnos negatív választ kaptam.
De ha őket múlt időbe helyezem, merre tovább? Szerencsére látok alternatívákat, elérhetők már akár dezodorok is papírcsomagolásban. Hát nekem most ez az irány. Emellett pedig keresem A szappant! Többfélét próbáltam már, olyat is, amivel hajat is tudok mosni, de az igazi még várat magára. Nehéz feladat ez…
Vannak tehát kihívások, izgalmas feladatok a jövőre nézve.
Lassan véget ér július, de a műanyagmentes szemlélet folytatódik. Az egyszer használatos műanyagokat teljesen ki kell iktatnunk. Hiszen kinek érdeke önmaga szennyezése? Mert, ugye, érzed, hogy a környezeted szennyezése önmagad szennyezése? Hiszen a természet te magad vagy! Része vagy, s Ő a te részed!