Újabb és újabb tanítások, eszmék, irányzatok, jelszavak, meggyőződések. Tegnap még az volt a követendő, de a mai rácáfol a tegnapira, a holnapi a maira… Akkor mégis miben higgyünk?
A probléma éppúgy aktuális a 21. században, mint volt 2500 évvel ezelőtt. Egy történet szerint a kálámák (egy Készaputta nevű város lakói) a fentihez hasonló kérdéssel fordultak a Buddhához: minden nap más papok érkeztek hozzájuk, akik mind a maguk tanítását tartották követendőnek, s a többit elvetették… – de akkor melyik az igaz tanítás és melyik a hamis?
Erre a Buddha így felet:
…ne menjetek a szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok, logikai találgatások és következtetések, hasonlóságok, mérlegre tett megfontolások, valószínűségek vagy ama gondolat mentén, miszerint »e szerzetes a mi tanítónk«.
Anguttara nikája 3.65 – Káláma szutta
Vagyis azt kérte: ne higgyetek egyiknek sem! S mivel maga a Buddha is mint tanító szerzetes beszélt, ezzel azt is kifejtette, hogy ne higgyenek még neki magának se!
Milyen érzés lesz úrrá rajtad, ha a tanítód azt kéri tőled, ne higgy neki?
Részemről a megdöbbenés, egy pillanatnyi magamrahagyatottság-érzés, majd a hidegrázós felismerés, mikor kiderül, hogy mit is jelent ez valójában:
Gondold át, fontold meg, szűrd át magadon, tapasztald meg, tedd próbára!
Ha azt látod, hogy az a tanítás (eszme, jelszó…) kellemetlen következményeket szül, rossz érzéssel jár, kedvezőtlen körülményeket teremt: vesd el!
Ha pedig azt látod, hogy az a tanítás kellemes következményeket szül, jó érzéssel jár, kedvező körülményeket teremt: akkor… mondhatnánk, hogy hidd, de ekkor már értelmetlen hinned, hiszen már érted, tudod, érzed… éled.
Valahányszor eszembe jut a tanítóbeszéd, melyet a Buddha a kálámák felé intézett, felötlik bennem egy mondat, melyet egyszer ének- és mesemondónktól, Berecz Andrástól hallottam:
Ne higgyetek el semmit, amit mondok – csak képzeljétek el!
Játékos hang, igen mély mondanivalóval. Elképzelni, gondolatban átélni, belehelyezkedni annyit tesz: általa alakulni.
Minden tanítást, eszmét, gondolatot, hatást magamon átszűrni a fenti tanácsok mentén törekszem.
A folyamat hol egyszerűnek, gyorsnak, hol élethosszig nyúlónak ígérkezik.
Egy személyes kérést teszek még ide végezetül:
Jómagam mint úton járó, a tanító-beszédek művelése helyett azokon „csak” elmélkedem. Ezért kétszeresen is arra kérlek Titeket: soraimból, kedves olvasók, ne higgyetek el semmit!
